Oldalsáv

Így élünk - digitálisan

2020. április 2.
Jó, nem karanténban vagyunk, bár, igazából majdnem. Most úgy hívják, hogy digitális munkarend. Lassan három hete így élünk. Olyat csinálunk, amit a Földön még talán senki. De mivel hiszünk benne, hiszen muszáj, ezért működik. Most összegyűlünk egy kicsit. Persze, hogy virtuálisan!

Amit minden nap csinálunk, az olyan megszokottá és természetessé válik. Normál esetben legszívesebben szabadulnánk is tőle. A helyzetektől, meg a benne lévő emberektől is. Aztán az élet csinál egy hatalmas bukfencet, kiszalad a lábunk alól a napi rutin és hamarosan elkezdünk pislogni. Nem találjuk a helyünket. Elkezdenek hiányozni a megszokott dolgok. És emberek. Talán azt is mondhatjuk, hogy most kiderül, mi a fontos, ki a fontos? De ki gondolta volna, hogy diákjaink száját valaha is elhagyja olyan mondat, hogy „hiányzik a suli”, vagy, „bárcsak ott lehetnék”. Igen. Elérkeztünk oda, hogy el-elcsípünk ilyen mondatokat. És persze tanárainknak is lassan hiányzik a nyüzsi, a visszabeszéd, az arcoskodás. Meg. Meg persze az a sok-sok emberi megnyilvánulás, amit diákjaink akaratlanul is otthagynak a katedra mellett. Sokszor észre sem veszik.

Ha csak egyszerűen visszafogottak szeretnénk lenni, akkor az elmúlt három hetet jellemezve azt mondanánk, hogy működik. De mivel ez nem volt ilyen kézenfekvő, így azt kell mondani, hogy elképesztően nagyok vagytok. Ti. Ti, tanárok, diákok. És szülők.

Köszönjük!

Nem kicsit.

És ha már. Ideje egy kicsit összegyűlnünk. Noná, hogy virtuálisan. Arra kértük intézményeink vezetőit, hogy értékeljék egy kicsit a magunk mögött hagyott időszakot. Kíváncsiak voltunk, hogy ki hogyan él, illetve élte meg a digitális munkarendet?

Íme:

 

 

Senki sem készült fel egy ilyen borzasztó helyzetre, de ilyenkor mutatkozik meg, hogy mennyire vagyunk összetartók. A hírtelen átállás a digitális oktatásra, mindenki számára egy kihívást jelentett, de jó értelemben. A rendszergazdáknak azonnal meg kellet oldania egy adatbázis létrehozását, melynek segítségével mindenki elér mindenkit.

A tanár kollégák kreativitása most nagyon sokat segít a távoktatás elindításában. Szinte minden lehetséges platformot kihasználva tartják meg az óráikat. Az órai anyagok leadásában, első sorban a KRÉTÁT használják, de van You Tube felvétel, vagy Skype-os óra is.

A diákjaink mivel még nem éltek meg ilyen helyzetet - ahogy mi sem – ennek ellenére elég gyorsan vették fel a ritmust a megváltozott oktatási formával. Nyilván nem volt zökkenőmentes az átállás, de gyorsan megértették, hogy ez nem szünet, hanem otthoni tanulás. Ugyan úgy részt kell venni az órákon, mint az iskolában, és ugyan úgy el kell készíteni a leckéket és a beadandókat, mint normális helyzetben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Koronavírus a szülőknek is plusz munkát jelent, hiszen most nekik kell figyelni, segíteni a gyerekeiket a tanulásban. Ennek azért lehet egy pozitív hozadéka is, talán most jobban összekovácsolódnak a családok, mert most több idő jut egymásra.

A Bánkiban a kialakult helyzethez gyorsan igazodva, a dolgozóink előre vették azokat a munkákat, melyet a nyári szünetben szoktunk elvégezni. A technikai személyzet – takarítók, karbantartók, gondok- elvégezték az iskola fertőtlenítését, teljes körű kitakarítását, a karbantartók pedig megjavították az iskolai bútorokat, kifestették azokat a termeket, ahol javításra volt szükség. A gondnok pedig irányítva ezeket a munkákat, közben leltározott.

Egy iskola életében - annak ellenére, hogy hiányoznak a diákok – mindig van tenni való. Az iskolatitkárok a napi rutin szerint végezik a munkájukat, de már előkészítik a beiratkozást, tartják a kapcsolatot a munkatársakkal. A gazdasági irodában is zavartalanul folyik a munka. Minden napra jut egy plusz feladat, hiszen máshol sem állt le az élet.

Schőn Beatrix

igazgató

 

 

 

- Hogyan éli meg az intézmény, a dolgozók, diákok, szülők a rendkívüli helyzetet?

Meglepően jól. Miután realizálódott a diákokban, hogy nem a nyári szünet kezdődött el, hanem egy másik formája az iskolába járásnak túlnyomó részben szépen felvette a diákság és a nevelő testület a fonalat és elkezdődött Magyarország eddigi legnagyobb emberkísérlete, azaz a távoktatás teljes rendszerszintű alkalmazása. A Dunaferr iskola a korábbi előkészületeknek és törekvéseknek köszönhetően jól vette az akadályokat és most egy jól működő távoktatási rendszert üzemeltetünk.

- Minden diák részt tud venni a digitális tanrendben?

Igen, a gyerekek és a felnőttek egyaránt sikeresen implementálták a távoktatási rendszert, ami néha nehézkes volt, de a kezdeti problémák leküzdése után már mindenkit gördülékenyen tudtunk a Moodle – a Dunaferr iskola távoktatási rendszere – használatába bevezetni. Vannak diákjaink, akik nem rendelkeztek asztali vagy hordozható számítógéppel, nekik az iskola szűkös készletéből tudtunk biztosítani szerencsére.

- Milyen visszajelzések vannak?

Vegyesek, de többnyire pozitívak. Nyilván nehezen veszik rá magukat a kamasz gyerekek, hogy otthon leüljenek a gépek elé ls az iskolával foglalkozzanak, de ha sikerül, akkor már lelkesen végzik a feladatokat, mert tetszik nekik a digitális térben való mozgás, ők mégiscsak ennek a kornak a gyermekei. A nevelőtestület igyekszik oly módon folytatni az oktatást, hogy a gyerekek szívesen foglalkozzanak vele, így adott nézőpontból minőségi javulásként könyvelhetjük el a távoktatás használatát. A tanároknak sok plusz munkát jelent a digitális átállás, de le a kalappal előttük, mert dicséretre méltóan végzik a feladatokat.

- Van-e jó gyakorlat/ jó példa Önöknél?

Több is van, amit a kollégák egymás között megosztanak és beépítenek a saját munkájukba. A gyerekek meglétére, szem előtt levésére fokozottan figyelünk, ahogy arra is, hogy mindig legyen egy stabil napirendjük, amihez tudnak igazodni. A tananyag mennyiségét mindig úgy választjuk meg, hogy a gyerekek ne legyenek túlterhelve, mindenkinek jusson elég ideje az adott tárgyak feladatainak elvégzésére, teljesítésére anélkül, hogy egész nap a gép előtt kelljen ülniük.

Baráth Artur

igazgató

 

 

A digitális tanrendre való átállás a vártnál jobban sikerült. Minden tanuló illetve kolléga rendelkezik a technikai feltételekkel. Lényeges, hogy a KRÉTA rendszer mellett mindenki egységesen a Classroom-ot használja, ami nagymértékben racionalizálja a helyzetet.

A tanárok lelkesedése töretlen, így fordulhatott elő, hogy nálunk is talán egy kicsit átestünk a ló másik oldalára a tananyagok tekintetében.

Törekszünk ezt folyamatosan racionalizálni és koordinálni, kikérni a szülők és tanulók véleményét. Egyébként a gyerekeknek elsősorban a közösség hiányzik, amit az osztályfőnökök igyekeznek a különböző felületeken és módon orvosolni.

Próbálunk előre dolgozni, 1-2 hétre elkészíteni a küldendő tananyagokat, információkat, különös tekintettel a helyettesíthetőségre.

 

Kolics Gábor

igazgató

 

 

Lassan két hete, hogy az online tér lett az új otthonunk a megszokott folyosók és tantermek helyett. Rengeteg új kihívással szembesültünk az elmúlt hetekben. A vezetőség és a tantestület éjt nappallá téve dolgozott azon, hogy a home és az office találkozzon. A hirtelen jött látszat-szabadság új dimenzióba helyezte mindazt, amit eddig a tanításról és a nevelésről gondoltunk. Nem telt el sok idő, mire a tanulóink rájöttek, hogy a szünet épp oly távoli, mint amilyen az önkéntes karantén előtt volt, és nagyobb önállóságot és felelősséget ró rájuk a kialakult helyzet.

Most éljük azokat a napokat, amikor már rutinszerűen lépünk be reggel 8-kor (kávéval, teával zabkásával, croque monsieur-vel, kinek mi tetszik) a Teams-be, és vesszük fel a munkát. Azonban senki sem bújik ki igazán a bőréből most sem, amikor a világ kifordult a négy sarkából: a biztos pontok most is megvannak, a tartóoszlopok állnak, és aki kedveli a kiskapukat, megtalálja őket.

 

De mégis megváltozott valami: paradox helyzet, de többet beszélünk egymással, jobban figyelünk a másikra, és sosem várt mondatok röpködnek az online térben: „Tanárnő, életemben először akarok iskolába menni.”

 

Azért, hogy mégis megmaradjunk egymásnak, útjára indítottuk a KERI vírusnaplóját a fbés instagram oldalunkon, ami tematikusan jelentkezik a munkanapokon olyan posztokkal, amik rólunk szólnak így, a koronavírus idején.

 

Magyar András

igazgató

 

 

 

Kényszerből született új világ az oktatásban

2020. március 16-ától -a kialakult világjárvány közepette- az iskoláink tantermen kívüli oktatásban, home school -ként folytatják a tanév hátralévő részét. Pénteken még félbe maradt egy fejezet a tankönyvben, terveztük, honnan folytatjuk majd hétfőn. Aztán hirtelen azzal szembesültünk, hogy a következő órán már nem a tanteremben, a laborban, a tanműhelyben, vagy a tornapályán, és nem is a gyerekekkel közösen folytatjuk a munkát, hanem egy eddig számunkra, a közoktatásban tanítók számára ismeretlen, közvetlen kapcsolat nélküli módon kell tanítanunk.

Az elhivatottság, a tanulók iránt vállalt felelősség egy szoros közösséggé formálta a pedagógust, vezetőt, rendszergazdát, iskolatitkárt, technikai dolgozót. Két nap alatt megszerveztük az online oktatási teret, ahol folytathatjuk a korábban félbehagyott feladatokat. Mindeközben egy új oktatási világot teremtettünk, ahol napról napra együtt tanul a tanuló és a pedagógus, együtt dolgozik a szaktanár, az osztályfőnök és a kollégiumi nevelő. Csoportokban dolgozunk, határidőkben, beadandókban gondolkodunk, feltöltünk, letöltünk, küldünk, meghívunk, tervezünk, szerkesztünk, értékelünk, és még értekezünk is. A napi pedagógusi rutint visszük tovább, csak más formában. Lassan három hete tanítunk tantermen kívül, és látjuk, hogy az eredményes munka, a tanítás, a tanuló támogatása, a tanulás, a teljesítés, jóval több munkaórát, készenlétet vár el a pedagógustól és a diáktól egyaránt.

Iskolánkban nem csak a tizenéves korosztályt tanítjuk, hanem sok felnőtt is választja a Lorántffyt újabb szakma tanulása vagy életpálya módosítás céljából. A felnőttoktatás során kihívás volt számunkra, hogy megtanítsuk tanulóinkat az új digitális platformok kezelésére, a digitális felületek elérésére. A „próba üzemelés” során sokat nevettünk: „nincs hang”, „hol kell bekapcsolni”, nem tudok csatlakozni a beszélgetéshez”, „jé, látlak benneteket”. A felnőttek is kellő komolysággal, felelőséggel vetették bele magukat az új tanulási formába. Tapasztalataink segítettek abban, hogy kialakítsuk számukra a megfelelő „kontakt” tanórákat. Jelenleg 4-5 fős csoportok kerültek kialakításra, a tanórák nagyon intenzívek, teljes odafigyelést igényelnek. A visszajelzések alapján ez jól működik (bár hiányzik nekik az iskola), és mindennél jobban érzik most a saját felelősségüket az egyéni tanulásuk terén.

Tesszük a feladatunk.

Marczona Tamás

igazgatói feladatokat ellátó szakmai igazgatóhelyettes

 

 

 

"Távol és mégis együtt - Rudas"

Ezzel a fényképes üzenettel zártuk a digitális távoktatás első két hetét. A tanárok és intézményi dolgozók tablója hihetetlen kedveltséget hozott a közösségi oldalunkon, ami mutatja, hogy a tananyagok átadása mellett milyen nagy igény van az emberi gesztusokra, biztató szavakra. Mi is ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk, mint az ország valamennyi oktatási intézménye: technikai feltételek, módszertani hiányosságok, motiváció fenntartása, helyes arányok megtalálása. Talán annyiban kedvezőbb a helyzetünk, hogy informatikai iskola révén a kommunikációs eszközök jelenléte eleve meghatározó a pedagógiai munkánkban. Valamennyi tanulónk fel tudta venni a "fonalat", egy vidéki diákunknak vittük el személyesen az iskolai laptopot, hogy ő se maradjon le. Az utolsó percig tartjuk a lelket vizsgára készülő, végzős diákjainkban, ők ezekben a napokban írják a "kis érettségiket" online, hogy megfelelő tapasztalattal vágjanak neki az igazi megmérettetésnek. Rengeteget profitáltunk a kényszer szülte digitális átállásból, melynek eredményeit a "normális" időkre is át kívánjuk menteni.

Mivel kollégium is vagyunk, nevelőink az iskolapszichológussal és nővérrel megősítve lelki segítséget, életvezetési tanácsokat is adnak tanítványainknak, akiket az osztályfőnökök is rendszeresen megkérdeznek sikereikről és problémáiról. A pedagógusok számára minden munkanap egy igazgatói üzenettel kezdődik, melyben a fontos, aktuális információk mellett marad hely tréfálkozó, kedves megjegyzéseknek is.
A korábbi tanévekben ilyenkor általában már a tavaszi szünetet várta mindenki, most azt kérdezgetjük egymástól: mikor fogunk végre iskolaként találkozni?


 

Szemenyei István

igazgató

 

 

 

1. A digitális oktatás bejelentése előtt már elkezdtük a szervezést. Az olasz példából kiindulva várható volt, hogy nálunk is ez lesz a következő lépés. Ezért összegyűjtöttük a kollégákat és átvettük újra az eddig – egyesek által kevésbé, mások által gyakrabban - használt digitális felületeket.

2. A rendelet megjelenésekor alig 1 napra volt szükségünk az átállásra. A kollégákat (főállású, óraadók) behívtuk egy rövid megbeszélésre, megbeszéltük a szempontokat, szabályokat és összeállítottuk az eljárásrendet. Kiemeltük és hangsúlyoztuk, hogy ennek betartása mindenki számára kötelező.

3. Már az első nap létrehoztuk a Teams csevegő csoportot, ez lett a kollégák segítségnyújtó és beszélgető platformja. Ez az elmúlt 2 hétben jól működött és folyamatosan működik tovább. Ezen a felületen mindent megbeszélünk, az osztályfőnökök ezen keresztül tartják a szoros kapcsolatot a szaktanárokkal, hetente egyszer tantestületi online értekezletet tartunk, aminek az elsődleges célja az információk átadása, bizonyos stratégiai döntések meghozatala, a problémák megbeszélése. Ezeken az értekezleteken kivétel nélkül részt vesz mindenki, az óraadók nagy része is.

4. Az egyik elsődleges és legfontosabb feladatunk a tanulói lehetőségek, az internetelérhetőségeik és a rendelkezésükre álló eszközök felmérése volt. Ezt azosztályfőnökök koordinálták, a beérkezett igényeket kielégítettük, laptopokat osztottunk ki használatra a rászorulóknak.

5. Az iskolai ügyeltet nem kellett megszervezzük, erre nem volt igény.

6. A rendelet bejelentése után második nap elkezdődött az oktatás. Az első héten csak ismétlő feladatokat adtunk a tanulóknak, teszt üzemmódban. Nagyon szorgalmasan küldték vissza a feladatokat, azokat is sikerült megmozgatni, akik amúgy tanórán kevésbé voltak aktívak.

7. A második héten az általunk összeállított sajátos tanrend szerint folytattuk: minden héten egyszer küldünk tantárgyanként tananyagot, ehhez készült egy beosztás. A feladatok megoldására a tanulóknak egy hetük van, egy hét után a tanár számon kéri, osztályzatot azonban csak kéthetente ír be. Így próbáljuk elkerülni a túlkapásokat, a tanulók túlterhelését. Meglátásunk szerint így csak naponta 2-3 órát kell a tanulóknak számítógép előtt tölteni.

8. A kollegáim véleményei szerint a tanulók rendkívül kreatívak, igyekeznek a feladatoknak eleget tenni, viszont a kezdeti lelkesedés után mindenki beállt az iskolában is jellemző tempóra, hozzák az iskolai formájukat.

9. Az osztályfőnökök odafigyelésére rendkívül nagy szükség van. A tanulóink ebben a helyzetben nagyon sok biztatást, törődést igényelnek. Ezért legalább hetente egyszer az osztályfőnökök videos kontaktórát tartanak a tanulókkal, aminek a lényege a kötetlen beszélgetés, a helyzet elemzése, az otthoni problémák megbeszélése.

10. Volt eset rá, hogy tanulóink közül 2-3 nem volt egy héten át elérhető, a szülővel sem tudtuk felvenni a kapcsolatot. Ebben az esetben a családsegítőt vontuk be és rövid időn belül eredményt értünk el. Volt beteg tanulónk is, aki már jobban van és újra bekapcsolódott a munkába.

 

Így éljük napjainkat!

 

Mátyás Julianna

igazgató

 

És akkor a végére.

Természetesen a Centrum és a tagintézmények között is folyamatos a kapcsolat.

Igen. Stimmel. Virtuális.

 

Dunaújvárosi Szakképzési Centrum

H-2400 Dunaújváros, Római krt. 51.
+36 25/743-136
+36 25/745-859 (fax)
titkarsag@dunaujvarosiszc.hu